“Már nem ugyanolyan a sült kolbász mustárral a piacon, mint gyerekkoromban, apámmal” - sóhajtott János a korsó sör mellett. Ekkor még nem sejtette, de ezzel az egy mondatával elindított egy láncreakciót, ami a püspök lemondásával végződött. Természetesen később sem tudta, hogy ez volt az epicentrum, mert perceken belül már nem lélegzett. A kiérkező helyszínelők sokat gondolkodtak a halál beálltának okán, de végül vonakodva elismerték, hogy valószínüleg a hátából kiálló székláb lehetett a fő közreműködő tényező.
De egy kicsit előreugrottunk a történetben. A helyszín egy kocsma, János nyolc óra munka után iszogatja a jól megérdemelt sörét. Lassacskán húsz éve űzi az ipart. A kocsmában. Ez sem az első söre, sem a mai nap, de még az órában sem.
Nem sokkal arrébb Jenő is egy sör mellett ül, arcába vésett ószövetségi gyűlölettel. Rossz napja volt. Tekintetével a falat pásztázza, próbálja beazonosítani a távolságot. Vajon eddig is hullámzott? “Kééée mégessör”, artikulálja serényen. Laci bácsi a pult mögött finoman figyelmen kívül hagyja. Jenő fejében tektonikus folyamatok zajlanak, sörből nem lett több előtte. “Héééj. Mééne assze’szigit?!” buggyan ki belőle, már azt sem tudja, mit kért.
A püspök ekkor lépett be a kocsmaajtón, lába alatt megreccsent a padló. Ezt senki sem hallotta a sarokban dúdoló haknigép végett. Szól a Moonlight Shadow. amit élőben remixeli Misi hörgősmetállá. Túl van négy pálinkán meg két korsó sörön, épp meghúzták közgázból. Pechje volt. Kapitalizmus fellendülését húzta, azt meg még a szarnál is jobban gyűlöli. Marxnak volt igaza, és ezért bárkinek képes leverni kettőt.
János szájából ekkor hangoztak el az eklektikus szavak. Jenő ennek részeit regisztrálta, megindítva egy biókémiai folyamatot a fejében. A végtermék egy dühödt kiáltás volt “Mifaszmontáá’ apámróbasszmeehg” jeligével. Tüstént felkerekedett és útnak indult, hogy beverjen egyet Jánosnak, az ő apját senki sem szídhatja! Saját szervezetének azonban megnövekedett a válaszideje, ami aprócska problémát jelentett - felső teste megindult, az alsó viszont még nem értesült a bevetésről. Kecsesen eldőlt, maga alá temetve egy rozoga széket. “Assztakuuva”, nyugtázta a fejleményt.
Pultos Laci látott már mindent, ez sem az első eset. Csak kár azért a székért, most vehet másikat. Már indult is segíteni, mikor szeme sarkából észlelte a lebegő korsót. Megdermedt, ránézett, és észrevette, hogy nagyobb, mint volt. Fájdalom, feketeség, aztán semmi egy ideig. Még sosem ébredt mentőautóban, és az első alkalom sem volt túl kellemes.
Misi, aki valójában Jánost célozta, pislogott bágyadtan, de nem volt túl sok ideje. A püspök állt előtte és mondta a szentbeszédet. Misinél volt még egy korsó, azt a béke jeléül felajánlotta a püspök úrnak, lendületből, egyből halánték felé. Ha nem ivott volna annyit, talán nem megy neki a püspöknek. Ha nem ivott volna annyit, talán nem engedi el a korsót útközben. Mindannyian tudjuk, hogy ivott annyit.
Papunk válláról lepattant a korsó, de a sör elárasztotta. Misi meglepődött, megindult, megbotlott, megfeküdt. A püspök pislogott. “Mi az atyaúristen történik itt?” - istenkáromlott hirtelen.
János közben felfogta, hogy valami történik. Jenő feltápászkodott, és már maga sem tudja, hogy miért, de egy székláb volt a kezében. Előtte az apját szidó János tágra nyílt szemekkel értetlenül nézett rá. Jenő eszébe jutott a székláb jelentősége, “mészafahszommba!”, aztán ütött egyet. János ettől lefordult a székről, és hátával tompított a földön szétszúzott szék kiálló törött lábával.
Jenő a lendülettől megperdülve János után esett, és ő maga is elterült, kicsit szerencsésebben bár, de teljesen kiütve várta a reggelt.
A püspök pedig elhidegülten állt és nézett, ahogy fél perccel ezelőtt még mindenki talpon volt, most meg már csak ő. Miért is járt itt? Már maga sem tudja. De talán mégsem neki való ez a papi élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése