Szemüveg

le kellene cserélnem a szemüvegemet

Gary asztalra borulva aludt éppen, mikor ez a gondolat megfogalmazódott. Akkora erővel riadt fel, hogy székestül együtt hátra is borult. Tágra nyílt szemekkel fürkészte a plafont, miközben a még félig alvó agya próbálta kideríteni, hogy mi is történt. A plafon alapján a dolgozószobájában lehetett. Oldalra tekintve sötétséget látott az ablakon keresztül. Éjszaka volt.

Még mindig a földön feküdt, a székében. Fájt már a veséje. A döntés megszületett, hogy fel kéne kelni, csak ez az információ még nem jutott el a többi testrészéhez.

Gondolatait egy hangos reccsenés szakította félbe, amit a csillár kecses zuhanása követte, egyenesen az asztalra, amin Gary másodpercekkel ezelőtt még aludt. A rémület felülírta szervezete normál működését és helyette bekapcsolta a túlélő ösztönt. Olyan sebességgel iszkolt ki a székről, állt talpra és csapódott háttal a mögötte lévő falnak, amit nem gondolt volna lehetségesnek.

Szíve majd’ kiugrott a mellkasából. Nézte az asztalra borult csillárt, és csak arra tudott gondolni, hogy az imént majdnem meghalt.

ez volt az ötlet
 
Gary körül megfagyott a levegő, mozdulni, de még levegőt venni sem mert. Ugyanaz a hang, mint álmában. Ezek szerint mégsem álom volt? Szemével végigpásztázta a szobát, de nem látott senkit. És egyébként is, nem is mondott semmit, hogy jöhetett rá válasz?

mindjárt rájössz
 
Gary gondolatai cikáztak. Lehet, hogy megőrült. Biztos ez lehet az oka. De az őrültek általában nem tudják, hogy őrültek. Tehát mégsem őrült meg. Akkor biztos hallucinogén gombát evett vacsorára. Csak azt nem értette, hogyan kerülhetett gomba egy cézársalátába. Megátkozták volna a cirkuszban? Évek óta nem járt ott. Ahogy törte az agyát, egyre inkább az elkerülhetetlen felé haladt. Erőt vett magán, megköszörülte a torkát, és:

“H… Halál?”

bingo

Nem hitt a fülének. Pedig nem is a fülével hallotta, hanem valahol az agya közepén, de egyelőre még ezzel a kérdéssel nem volt hajlandó foglalkozni. Eljött hát érte a kaszás. Lenézett, szemügyre vette saját karjait. Egybekulcsolta kezeit. Normálisnak tűntek. Szeme sarkában valami mozgást észlelt, de nem volt bátorsága odatekinteni, próbálta odázni az odázhatatlant.

Kiváncsisága azonban legyőzte akaraterejét, és nem bírta tovább. Ha kell, hát szembenéz a csuhással. Felnézett, felkészülve a látványra, és meglátta.. Őt?

Gary fejében a szinapszisok túlpörögtek, ahogy próbálták felfogni a látványtalant. Egy tizedmásodperc sem telt el, mire körvonalazódott a kép; Khaki ing, derékig felhúzott farmer. Egy csontváz, szemüvege mögött végtelenül nyugodt és fáradt seszínű lyukakkal. Kopaszodott, ami nem kis teljesítmény volt egy koponyától. Kezében egy köteg papír, lábán zokni és szandál.

hali
 
A kép, a szituáció, és a mondat abszurditása már túl sok volt, Gary felröhögött. Tényleg megőrülhetett a cirkuszi gombás cézársalátától.

“Te lennél a halál?!” - vágta az idegenhez a kérdést

egy vagyok a sok közül 

“Egy…?” - ezen megakadt - “Nem csak egy van?”

általános tévhit 

“Dehát a palást, meg a..” - valamiért úgy gondolta, hogy a kaszát inkább megpróbálja elmutogatni. Erőtlenül mutatott egy hosszú valamit, levegőben legyezést. Activityben azonnal kitalálták volna, hogy daru.

A jelenés összeszorította nemlétező orrnyergét és mozdulatlan arcszerkezete irritált kifejezést vett fel.

a középkorban volt egy túlontúl sikeres pr kampányunk - felnézett az egyik sarokba, de üres tekintete máshol járt - azóta változott egy s más 

Gary még mindig nem egészen fogta fel, hogy mi történik vele. Próbálta megérteni, összerakni a képet, nagyjából akkora sikerrel mint mikor egy kisbaba csillagot akar rakni a kör alakú lyukba.

“Szóval mégis meghaltam.”

A csontváz visszafordította tekintetét a saroktól, szemgödreivel egyenesen Gary szemébe nézett.

nem egészen

Majdnem elkezdett vitatkozni. Nagyon közel állt hozzá. Az ember vagy meg van halva, vagy nincs, nincs köztes út. De valami a szituációban mégis azt sugallta neki, hogy lehet. Talán az a tekintélyt parancsoló mód, ahogy az agyában elhangzott a válasz, vagy hogy egy csontvázzal beszélgetett éppen. Helyette csak állt és várt.

Halál sóhajtott egy nagyot, vállai megereszkedtek.

történt egy malőr

Hallatszott, ahogy a világ összes gondja sújtotta a vállait. Normálisabb körülmények között egy ilyen megnyilvánulásra sörrel válaszolnának. Gyere, igyunk egyet, mesélj. Ez amilyen erőteljes volt, pálinkával. De elég messze volt ez a normálistól, és Garynek amúgy is csak ananászos-narancsleve volt a hűtőben. Jót tesz az immunrendszernek állítólag.

végeznie kellett volna veled a csillárnak - megfordult a csontváz és átsétált az asztalhoz - ezért vagyok itt. de úgy adódott, hogy a bürökrácia megmentette az életedet*.

Ismét rengeteg új információ. Meg kellett volna halnia, de mégsem. Hogy mentette meg az életét a bürokrácia? De legfőképp, hogyan hallotta a megcsillagozást a mondat végén?

“Figyelj, őő… Halál. Mégis - és ezt szeretném hangsúlyozni - miről beszélsz?!”

Halál felnézett az asztal mellől, kérdőre vont szemöldökkel, ami új magasságokba emelte Gary elképzeléseit arra vonatkozóan, hogy mire képes egy koponya.

mikor valakinek ütött az utolsó órája, eljövünk érte, de nem vihetjük el csak úgy. le kell papírozni. csak emberekből majdnem nyolc milliárd él ebben a pillanatban.

Csontos ujját Garyre szegezte, úgy folytatta

el tudod képzelni, hogy mennyien haltok meg egy nap? több, mint 150 ezren!

Karjai erőtlenül visszaestek teste mellé, fejét leszegezte. ennyi embert nem lehet nyilvántartás nélkül befogadni.
 
Másodpercekig húzodott a csönd. Garyben pörögtek a gondolatok, és már majdnem meg is szólalt, de a csontváz felnézett, és folytatta.

itt jövünk mi a képbe. mi adminisztráljuk le az utatokat. csupán nálad elrontottam a nyomtatványt.

Gary arcán a hitetlenség telepedett le és alapított családot.

“Hogy… mi?”

Halál intett Garynek, hogy jöjjön közelebb, miközben a köteg papír között keresett egy lapot. Mikor odaért, kezébe adott nyomtatványt. A tetején F-2019-H101-v301 kód volt olvasható, és tele volt rengeteg rublikával mindenféle személyes adat kitöltésének céljából.

“Ez az enyém?”

igen

“De mi a probléma?” - Gary nem hitt a fülének, ahogy megkérdezte, hol lett elrontva a formanyomtatvány aminek hála végtére is nem halt meg. De a kérdés már elhangzott, és egyébként sem ez volt a legfurcsább dolog az estében.

ez egy új nyomtatvány. ennél a résznél - rámutatott egy szekcióra aminek az volt a címe, hogy “végrendelkezés” - egymás mellé raktak két mezőt: halálozás és halállá válás. rosszat x-eltem be. régi a szemüvegem, nem látok már olyan jól.
 
Gary értetlenül olvasta a releváns részt. “Dehát ez nem jelent semmit. Nem tudod újra kitölteni”? Valahol regisztrálta, hogy a saját haláláért küzd, de az agyának racionális részlege már szabadságon volt. Valahova az a kérdés is elraktározásra került, hogy minek egy csontváznak szemüveg, de ennek az ideje sem most volt.

nem. amint a végrendelkezés kitöltésre kerül, életbe lép.

Halál keresztbe fonta karjait ahogy Garyre nézett, sóhajtott egy nagyot, majd közölte.

most már te is egy vagy közülünk